Az elsõ, legegyszerûbb módszer lényegileg nem különbözik a saját fogakról végzett lenyomattól, ugyanis az implantátumot összecsavarozzuk az implantátumrendszernek megfelelõ, elõre elkészített egyenes illetve szükség esetén a tengelyeltérést korrigáló, azaz korrekciós felépítménnyel, melyet azután a szükséges mértékben a szájban hasonló módon, mint a saját fogakat elõkészítünk. Ebben az esetben feltétlenül számolnunk kell azzal, hogy nagyobb tengelyeltérés esetén esetleg nem marad a mûcsonk kellõ nagyságú a korona számára, az elõkészítést követõen. Egyes implantátumrendszereknél le kell ekkor mondanunk a gingivális köztidarab használatáról, mely fontos szerepet játszik a hámtapadás kialakulásában. A felépítményre kerülõ fogmû csak cementezéssel rögzíthetõ. Nagyobb kiterjedésû munkák esetén a tengelykorrekciós eltérések néha csak igen nagy nehézségek árán korrigálhatóak. A módszer használata esetén lemondunk a szájon kívüli esetleges pontosabb fémkidolgozás és párhuzamosítás elõnyeirõl.

A második módszer lényege az alábbi: az implantátumot illetve a gingivális köztidarabot összecsavarozzuk az átvivõfejjel, melyrõl és a fogakról lenyomatot veszünk, a lenyomatot a szájból eltávolítjuk, majd az implantátumból kicsavarozzuk az átvivõfejeket, összecsavarjuk a gipszbe kerülõ implantátum analóggal, majd visszahelyezzük a lenyomatba az összecsavarozott darabokat. Ezen módszer hátrányát a lenyomat bolygatása jelenti, elõször eltávolítjuk a lenyomatból az átvivõfejeket, majd visszahelyezzük. Elõnye az elõzõ, elsõ módszerrel szemben, hogy pontosan, a szájbeli viszonyoknak megfelelõen regisztráljuk az implantátumok helyzetét. Hátránya viszont, hogy a lenyomat pontossága csorbát szenvedhet a visszahelyezéskor. Ezért, csak egy fázisú regisztrálást javasolnak egyedül erre az esetre, mint követendõ lenyomatvételi eljárást. Az ilyenkor ajánlott sûrû konzisztenciájú lenyomatanyag keménysége némi garanciát jelent a helyzeti hûség megtartására. Éppen ebbõl ered viszont a módszer hátránya, ugyanis a kemény lenyomati anyag a finom mintázásban némi hiányosságot mutat. Erre különösen szükség volt a késõbbiekben is említésre kerülõ esetben.

A harmadik, nyitott kanál technikával végzett, általunk módosított lenyomatvételi eljárás megkísérli az elõzõ mintavételi eljárások során keletkezõ esteleges hibák kiküszöbölését. Ennek, a részletesebben ismertetett lenyomatvételnek a lényege abban áll, hogy a lenyomati fejet nem szükséges eltávolítani a lenyomatból, az egy csavarral rögzül az implantátumban a kanálon és a lenyomati fejen keresztül. A mi módosításunk lényege abban áll, hogy nem szorítkozunk csak a hagyományos kemény, egyfázisú lenyomatvételre, illetve a kettõs keveréses technikára, hanem a tapasztalatunk szerint ezekben az esetekben pontosabb eredményt adó korrekciós mintavételt végezhetjük ezzel. A lenyomatvétel fõbb lépéseit az alábbi 1-7 pontban foglaltuk össze.

1. A felszabadított implantátumokat összecsavarozzuk a lemintázási technikához használatos átvivõfejekkel.
2. Alginát lenyomatot veszünk, melyet a szükséges korrekció után kiöntünk. (Az alámenõs részeket megszüntetjük.)
3. A kiöntött lenyomat csonkjait illetve az implantátum lenyomati fejeinek gipszmását körbeviaszoljuk (kis helyet teremtünk ezzel az egyéni kanál és a csonkok között a lenyomatanyag számára. Ezzel megkönnyítjük a lenyomat szájból illetve kiöntött mintáról való eltávolítását is.
4. A kiöntött lenyomaton jól látszik a csavarok feje, így könnyen elkészíthetjük a csavarok helyének megfelelõen fenesztrált egyéni kanalat (erre mi a Voco Individo Lux fényrekötõ kanálanyagát használjuk, melyet azonnal a rendelõben meg is csinálunk),
5. Az egyéni kanállal a korrekciós lenyomatvételi eljárásnak megfelelõen a behelyezett implantátum lenyomati fejeirõl alaplenyomatot veszünk, mellyel együtt távolítjuk el a lenyomati fejeket.
6. A lenyomatból kivágjuk az implantátum lenyomati fejeit, itt a lenyomatot kb. 1 mm vastagságban kivájjuk, a lenyomatba elkészítjük az elfolyási barázdákat.
7. A szájba újra visszahelyezett lenyomati fejekrõl és fogakról a második, a hígan folyó anyaggal a korrekciós lenyomatot levesszük, a szájból immár végleg eltávolítjuk a lenyomatot és az abban megfelelõen rögzülõ segédleteket, majd összecsavarozzuk azokat az implantátumok technikai analógjaival. (Mi erre a célra az Colténe Rapid hidrofil szilikonját alkalmaztuk.)
8. Az alginát lenyomat alapján készült mintára szükség esetén elkészíthetõ a harapási sablon.

A módszer alkalmazása esetén lehetõség nyílik olyan többösszetevõs, bonyolult lenyomatok biztos elvégzésére is, mint a késõbbi példában szereplõ. Elõnye az egyfázisú lenyomattal szemben a pontosabb leképezés. A kettõs keveréses lenyomatvétellel szemben pedig tapasztalatunk szerint szintén egyrészt pontosabb eredményt ad, másrészt az implantátumok átvivõfejei a lenyomatban szilárdabban rögzülnek. Erre még abban az esetben is sor kerül, ha a kettõs keveréses lenyomat hígan folyó fázisát pisztollyal nyomjuk az implantátum lenyomati fejének réseibe, ugyanis sokszor a keményebb alap mintegy kisodorja magával a híg precíziós anyagot, rés marad az alap és átvivõfej között, mely annak a lenyomatban való billegését eredményezi. A mi módszerünk alkalmazása esetén elõny még továbbá, hogy tengelyeltérés esetén sem jelent a szájból nehézséget az olyan lenyomatot eltávolítani,melyben sok, az implantátummal közvetlenül érintkezõ lenyomati fej (pl. front régió) található. (Itt ugyanis, mivel a lenyomati fej közvetlenül az implantátumba, nem pedig a gingivális köztidarabba kerül becsavarásra, ezért azok a belsõ hatszög kiképzés miatt mind egyedi behelyezési iránnyal bírnak, több implantátum esetén a lenyomat eltávolítása nehézségbe ütközhet.) A kellõ mozgékonyságot a vékony, de szilárd 1-2 mm-s, a viaszolással és a lenyomat kivájásával biztosított kötés elõtt hígan folyó anyag biztosítja. (Mint a gépkocsik motort tartó gumiblokkjai.) Természetesen a kanálragasztó alkalmazása elengedhetetlen feltétele ebben az esetben is a pontos lenyomatnak.

A fent leírtakat egy eseten keresztül szeretnénk még jobban megvilágítani. Az elsõ képen a beteg már átesett az implantáción (Semados 3,75 mm Æ, Bego), és megtörtént az implantátumok felkeresése. A fotó a hosszanti gyökérfraktúra miatt eltávolított 21 fog , és az implantátumok felszabadítása után közvetlenül készült. (1. ábra) Abeteg statusa: Implantátumok FogakRadixok
 

A fenti példa is mutatja a lenyomatvételi technika elõnyeit. A fenti módszerrel készülõ nagy precizitású lenyomatra a végleges felépítmény is elkészíthetõ, nem szükséges az esetleges kiegészítõ mintavétel a felépítmények elkészülte után.

Varga Péter, Horváth Csaba

Dr. Horváth Csaba & Dr. Varga Péter Fogszakorvosi Kft.
9737 Bük, Nagy Pál utca 50.